| 1. | Zsoltár, ének szombat napra.
|
|---|
| 2. | Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
|
|---|
| 3. | Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
|
|---|
| 4. | Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
|
|---|
| 5. | Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
|
|---|
| 6. | Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
|
|---|
| 7. | A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
|
|---|
| 8. | Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
|
|---|
| 9. | Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
|
|---|
| 10. | Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
|
|---|
| 11. | De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
|
|---|
| 12. | És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
|
|---|
| 13. | Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
|
|---|
| 14. | Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
|
|---|
| 15. | Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
|
|---|
| 16. | Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
|
|---|
