| 1. | Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
|
|---|
| 2. | Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.
|
|---|
| 3. | Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.
|
|---|
| 4. | A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.
|
|---|
| 5. | Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
|
|---|
| 6. | Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
|
|---|
| 7. | Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
|
|---|
| 8. | De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
|
|---|
| 9. | És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.
|
|---|
| 10. | Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
|
|---|
| 11. | Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.
|
|---|
