| 1. | Az éneklőmesternek; Dávid tanítása;
|
|---|
| 2. | Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
|
|---|
| 3. | Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
|
|---|
| 4. | Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
|
|---|
| 5. | Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
|
|---|
| 6. | Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.
|
|---|
| 7. | Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.
|
|---|
| 8. | És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
|
|---|
| 9. | Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt!
|
|---|
| 10. | Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.
|
|---|
| 11. | Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt.
|
|---|
