| 1. | Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
|
|---|
| 2. | Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
|
|---|
| 3. | Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
|
|---|
| 4. | Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
|
|---|
| 5. | Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
|
|---|
| 6. | Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
|
|---|
| 7. | Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.
|
|---|
| 8. | Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
|
|---|
| 9. | Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
|
|---|
| 10. | Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
|
|---|
| 11. | De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
|
|---|
| 12. | Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
|
|---|
| 13. | Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
|
|---|
| 14. | Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!
|
|---|
