| 1. | Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
|
|---|
| 2. | Mint a liliom a tövisek közt,
olyan az én mátkám a leányok közt.
|
|---|
| 3. | Mint az almafa az erdőnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
|
|---|
| 4. | Bevisz engem a borozó házba,
és zászló felettem a szerelme.
|
|---|
| 5. | Erősítsetek engem szőlővel,
üdítsetek fel engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek.
|
|---|
| 6. | Az ő balkeze az én fejem alatt van,
és jobbkezével megölel engem.
|
|---|
| 7. | Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja.
|
|---|
| 8. | Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon!
|
|---|
| 9. | Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül,
|
|---|
| 10. | Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
|
|---|
| 11. | Mert ímé a tél elmult,
az eső elmult, elment.
|
|---|
| 12. | Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
|
|---|
| 13. | A fügefa érleli első gyümölcsét,
és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
|
|---|
| 14. | Én galambom, a kősziklának hasadékiban,
a magas kőszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörűséges,
és a te tekinteted ékes!
|
|---|
| 15. | Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
a kik a szőlőket elpusztítják;
mert a mi szőlőink virágban vannak.
|
|---|
| 16. | Az én szerelmesem enyém, és én az övé,
a ki a liliomok közt legeltet.
|
|---|
| 17. | Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
|
|---|
